"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef 2,10)

Az eleve elrendeltség tanának egyik érthető és szerethető bibliai igeversét olvasva a mai reggelen picit messze merészkedik vissza időben fantáziám. Valahol az átkos rendszer utolsó évében járok gondolatban ismét, amikor szutykos kézzel forgattam éjszakai váltás közben hunyorgóan fáradt szemmel azt a papírlapot, amelyre az aznapi bibliai teológiai felvételi tételemet írtam fel gyöngybetűkkel. A gépek monoton zajában tanultam, memorizáltam sokszor makacs akaraterővel számos munkatársam megvető pillantása között. A gép működött, az alkotó pedig nem pihent, hanem munka közben tanult, látszólag értelmetlen rendszerellenes tevékenységként. Az a rendszer akkor még megingathatatlannak tűnt, és az emberek lelkét akkor még a félelem és a kilátástalanság bénította, de én már akkor éreztem, hogy ez nem tarthat míg a világ világ azért, mert Isten jobb sorsot szánt az őt szerető gyermekeinek. Mintha megéreztem volna az olvasott és tanult bibliai leckékből, hogy Isten előre elkészített jó cselekedetre késztető világa ott van a reménykedő és bizakodó szívek ajtajában. És nem csalódtam. Azóta tudom és vallom, hogy az ő alkotásai vagyunk... Ezt soha ne feledjük! Ámen