"Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." (Jn. 6,68)

Ismerős egy olyan ember vallomása, aki már mindent kipróbált. Majd én megnézem! Majd én megmondom, mi a jó! Majd én találok megoldást! Megszokott vélekedések. Csakhogy az őszinte embernek önmaga előtt is be kell vallania, hogy ez nem mindig jó. Ez a legnehezebb vallomás: az az igazság, hogy nincs igazad! Milyen keserves dolog ezt beismerni. De mennyire szükséges lépés. A bibliai textus attól fájdalmasabb, hogy akik "disszidálnának", azok Jézussal jártak, éltek. Azaz olyanokról van szó, akiknek van tapasztalati, ún. empirikus élményük. Mindig ezzel jön a tudomány: van-e mérhető bizonyíték valamire?

A kérdés megszégyenítő: Vajon ti is el akartok menni? Péter  válasza megmenti az őszinte, hívő (református) embert. Mert értünk is válaszolt, abban a reményben, hogy ma is van olyan közöttünk, aki magáénak érzi a vallomást. Nem megyünk mi sehová, Uram! Hiszen mindent kipróbáltunk. Semmi nem vezet semmire. Te vagy az élet és az élet értelme. Hadd tanuljuk meg tőled az örök élet nyelvét és útját! Ámen.