"A népek szeme láttára mutatom meg rajtatok, hogy szent vagyok. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom." (Ez. 20,41-42) 

A szent fogalma éppen olyan megfoghatatlan, körülhatárolhatatlan mint Isten, hiszen természet szerint egyedül csak rá jellemző. Ezékiel szolgálatának nagy kihívása az volt, hogy Isten szentségét kellett hirdetnie egy olyan világban, amelyben az Úr népe szétszórtan, látszólag védelem nélkül tengette életét. Szemmel láthatólag Isten szentsége csorbát szenvedett. Hol van már az a védelem, az az erő, amelytől rettegtek a népek, amely Izráelt védte és összetartotta? Nem csak a szemlélődő népek, hanem maga a nép is látni kívánta az Úr szentségét. Ígéret és beteljesedés után, a nép látta, mi is tudjuk: az Úr szent, az Úr erős Isten! Ilyen értelemben ma is sokak számára kérdés: szent az Úr? Van-e ereje, ha népe erőtelenül és szétszóródva él? Imádkozzunk, hogy a kijelentés: "szent vagyok", soha ne silányuljon kérdéssé bennünk! Inkább kérjük, hogy most rajtunk mutassa meg, hogy szent, azaz erős Isten vagyok! Ámen.