"Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra." (Zsolt. 119,6)

Az ember pozitív értelemben vett erkölcsi ítélőképességének bizonyos fokú működésére utal az, ha még érez szégyent. A bűneset történetének ős-szégyene bele ivódott a bűnt elkövető ember lelkébe, és azóta is leszegett fejjel keresi és áll meg bűnei után Istene előtt. Isten tiltó szavának megszegése pedig, illetve Isten parancsainak megszegése így nem is más, mint az ember önértékelésében viselt kudarc is. Ezzel pedig nap mint nap szembe nézni saját lelkiismeretének ablakán keresztül, bizony nem örömteli érzés. 

Egy szerzetes barátomtól tanultam meg azt, hogy az Istenhez imádkozó embernek kevesebb ideje jut a bűnök elkövetésére és annál több az Istennel való jó viszony ápolására. Ezért a többszöri imádság lehetőségét ajánlom minden más helyett a szégyen leküzdésének harcában. Ámen.