"Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!" (Kol. 4,2)

Mindenhez hozzá lehet szokni - tartjuk. Oly annyira azonosultunk ezzel a bölcselkedéssel, hogy sokszor kényelmünk, lustaságunk, gyávaságunk zászlajára tűzzük. Miért is küzdenénk, ha egyszerűbb tétlenül várni? Miért is úsznánk szembe az árral megfeszített erővel, ha egyszerűbb hagyni, hogy sodorjanak az élet hullámai? Egy újabb reggel, mint egy újabb lehetőség ránk köszönt. Ki, hogyan fogadja? Rutinszerűen belevetjük magunkat a sűrűjébe vagy megtervezzük? Jó lenne a napi programba beletervezni ma is, a határidő naplóba beírni, az okos telefon emlékeztetőjébe beállítani, hogy mikor imádkozunk és mikor állunk hálaadással Istenünk elé. Persze sok minden történhet ma, ami felboríthatja a programunkat, de mi ragaszkodjunk a tervünkhöz! Ne felejtsük el, hogy mivel tartozunk a mi Urunknak! Ámen.