"Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban." (Zsolt.112,1b)

     Valljuk be, hogy nem az öröm jut eszünkbe a parancsolatok hallatán. Talán már azóta így van ez, hogy az első emberpár nem bírta kikerülni azt a fát a kert közepében. Mintha minden parancsolat tiltás lenne, ami azért van, hogy korlátozzon, szabályozzon, kellemetlenkedjen. Mintha a gravitáció törvényéről folyton a lezuhanó repülőgépek, vagy a fejünkre eső cserepek jutnának eszünkbe. Vagy a szeretet parancsáról az ellenség szeretete bármi áron, pedig hogy utálom... Holott gravitáció a szánkózás is, a szeretetet pedig hadd ne keljen dicsérni.  Egyirányú utcánál lehet bosszankodni, hogy miért nem hajthatunk be szemből, vagy örülni annak, hogy egyszerűbb a közlekedés. Nézőpont kérdése, hogy milyennek látjuk a világot magunk körül. Adventi perspektívában biztosan több örömmel szembesülünk. Ámen.