"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!" (Róm.11,33)

      Kicsoda az közülünk, aki elmondhatná, hogy ismeri Istent? Bármennyi tapasztalat, felhalmozott tudás is csupán töredék-ismerethez juttathatja az embert. Ezért is van annyiféle keresztyén felekezet, hiszen az elmúlt két évezred könyvtárnyi kutatásai, ismeretei mind-mind csupán apró szilánkjait szedték össze az Isten végtelen szeretetét mutató tükörnek. Ráadásul nem is könyvtárakban, vagy iskolákban gyűjthető be a szükséges ismeret. A személyes tapasztalat az, ami igazi mélységeket tárhat fel előttünk. Ehhez ugyan szükséges az ismeret, de még inkább a nyitott szív, az elfogadásra való hajlam. Úgy álljunk Isten elé mindenkor, mint tanulni vágyó gyermek, szolgálatra kész cseléd, és feladatát teljesítő apostol. Így leszünk a gondviselő kegyelem boldog részesei ma is. Ámen.