"Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?" (Jn. 14,8-9)

A mai reggelen akár a vadászkalendáriumból is vehetném a következő tréfás gondolataimat: van az úgy, hogy az ember nem látja a fák miatt az erdőt, és ezért aztán ki akarja ugratni a nyulat a bokorból még ott is, ahol biztos, hogy nincs.  Ez azt jelenti, hogy az ember bizalmatlansága kételyekbe torkollik és e miatt lelki látását is elveszti. Mivel pedig bizalmatlan, ezért a biztos korlátnak támaszkodva is kapaszkodókat keres és ez által mellé nyúl a korlátnak. Valahogy így járhatott Fülöp is az Úr Jézussal a vele folytatott beszélgetése során. De biztos az is, hogy tanulságos lett számára az Úr Jézus válasza és az által a felismerés, hogy az Úr Jézus Krisztus szeretete feloldja lelki bizalmatlanságának bilincsét. Bennünk is sorjáznak sokszor lelki bilincsek, nos ezeket oldja fel az Úr Jézus hozzánk való türelmével és odaadó szeretetével. Ámen.