Jézus Krisztus mondja: "A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." (Jn. 16,33b) 

Világunk lenyűgöz, de ugyanakkor meg is rettent. A hatalmas hullámokat vető  tengerek és óceánok és a sima víztükrű tavak, a sebes sodrású folyók és a csendben kúszó csermelyek, a gigászi hegycsúcsok és a virágos domboldalak, a dübörgő zuhatagok és az olvadó jégcsap cseppjei kettős erővel hatnak. Na meg az embertömeg, amelyik hol kedvesen, hol gorombán, mikor szeretettel, mikor gyűlölettel, de velünk, mellettünk, körülöttünk él. Hatalmas, erős világ! Lehet bízni benne, de lehet félni is tőle. Sok mindent legyőz, sok mindent megad. Csak a mulandósággal, a halállal szemben tehetetlen. De láthatjuk, hogy minden mulandó, minden halandó, és azért kell nekünk Krisztusban bízni, mert Ő legyőzte a halált, az elmúlást és ezáltal magát a világot! A mulandóság zsinórvégére kötötte az örök élet fonalát, hogy amikor "a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek" (2Pét. 3,10), mi tovább éljünk az Isten országában. Ámen.