"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek." (Kol. 1,12) 

Nem tudatosan szeretjük a világosságot, hanem érzelmi és tapasztalati úton jutunk arra a felismerésre, hogy a világosság jó. Jó látni, tisztán kirajzolódó körvonalait a tájnak, az embereknek. Jó látni felebarátaink arcán a mosolyt vagy a szemük sarkában megbújó szomorúságot, hisz így velük örülhetünk vagy velük sírhatunk. Jó érzés és kellemes tapasztalat, amikor megvilágosodó gondolataink által helyes döntést hozhatunk, magunk és mások javára. Jó, sőt nagyszerű érzés azzal a reménységgel élni, hogy a szentek öröksége és az örök világosság felé tartunk. Akkor is, ha most még az éjszaka és nappal váltakozásában élve sokszor kell átélni a nappalokban is eluralkodó lelki sötétséget. A természetbeni világosság, a lelki és hitbeli fény jó, a mienk. Ezt is az Atya adja, hát adjunk hálát érte ma is. Ámen.