"De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt." (Ef. 2,4-5) 

Ahogy átlépjük egy-egy éjjel és reggel határvonalát, és összekapcsolódik a jelenben a múlt és a jövő, meg-megfogalmazunk egy-egy negatív kicsengésű mondatot, amely így kezdődik: de Isten. De Isten, mért engedte meg? De Isten, hogy nézheti el? De Isten, hol volt? De Isten, hol van? Magunkra ismerünk, hisz minden nap egy hit-mérés, amikor a mérleg egyik serpenyőjébe a Kísértő beledobja az ilyen kérdéseket. De Isten, a másik serpenyőbe egy olyan emlékeztető kijelentést tesz, ami az Ő javára billentheti ki a mérleg nyelvét. Neked mennyit nyom a latba, hogy Isten irgalma és szeretete által, Krisztusért, új életre keltett? Az új élet, új látást eredményez, amikor minden nyomorúság eltörpül, az örökké tartó örömmel, békességgel szemben! Adja Isten, hogy ilyen megújult látással és élettel induljunk ma is! Ámen.