"A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?" (Jn. 9,8)

     Életünk igen jelentős részét szomszédi minőségben töltjük, legalábbis ami a dolgokhoz való hozzáállásunkat jelenti. Működő közösségekben, ahol nem vadidegenek laknak véletlenszerűen egymás mellett, természetes, hogy a szomszédok megbeszélik a kisebb-nagyobb eseményeket. A szomszédokra jellemző, hogy általában jobban értesültek, mint a távolabb lakók, hiszen akarva-akaratlan szem- és fültanúi mindennapi helyzeteknek. Ugyanakkor nem ismerhetik  a teljes valóságot, így könnyen félreérthetnek és magyarázhatnak dolgokat. A koldus, aki reggel még vakon ment el hazulról, épen tért haza. Szomszédai nem láthatták, mi történt vele, értetlenül állnak a csoda előtt. Istennek hála, hogy bár első körben kérdezősködnek, nem a pletyka, félre- és belemagyarázás, rosszindulat a folytatása a történetnek, hanem tisztázása mindannak, ami történt. Jó szomszédoknak bizonyulnak, hogy mi is tanuljunk példájukból. Ámen.