"Odamentek Jézushoz, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett." (Lk. 8,24)

      Úgy az Ó-, mint az Újszövetség a maga módján a bűn miatt beszűkült látóterünket próbálja kitágítani azáltal, hogy felemel bennünket Isten mennyei trónusához, hogy egy-egy pillanatra láthassuk önmagunkat és világunkat úgy, ahogyan a gondviselő Isten lát minket. Ilyenkor van az, hogy megnyugszunk, eltűnnek a félelmeink, megpillantjuk a lehetőségeinket. A tanítványokat egykor a kétségbeesés vitte Jézushoz. Minden bizonnyal működik ma is, hogy kétségebeesett emberek segélykiáltása nyomán elül a vihar. De aki hittel olvassa a Szentírást és imádkozik, sokkal könnyebben rátalál Jézusra, rajta keresztül pedig a békés és szeretetteljes csendre. Keressetek, és találtok ma is. Ámen.