"Dánielt... az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!" (Dán. 6,17)

A társadalmi rend, az emberi elképzelések és elvárasok, a világi törvénykezések nem egyszer állítják választás elé az istentfélő embert. Ilyen értelemben különcnek lenni, kitűnni vagy éppen szembemenni a többségi akarattal következményekkel jár. A ledobni, mélységbe taszítani, süllyesztőbe vetni megoldását sokszor választják ilyenkor az emberek. Jól jön ezekben a helyzetekben egy-egy bátorító szó. A király nem tudja megakadályozni, hogy Dánielt a verembe dobják, de bátorítani próbálja. Jobban mondva, e jókívánság által emlékezteti a szabadulás forrására. Mert mindenkinek szüksége van rá! Adjunk hálát azokért ma is, akik sokszor emlékeztetnek minket egy-egy mélységes állapot szélén vagy éppen benne, hogy van szabadító Istenünk!  Ámen.