"Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson el hozzád kiáltásom!" (Zsolt. 102,2)

Próbálom visszaidézni az első naivitás idejét, amikor diákként találkoztam először a Jónás történetével, aki a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel. Akkoriban sokat utaztunk vonattal, és eszembe jutott, hogy Jónás a cethal gyomrában is tudott imádkozni. "Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem. A Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat." (Jón.2,3) A gyermeki logika hamar működésbe lépett, és arra gondoltam, hogy a vonat is olyan, akár a cethal, mert benne vagyunk, nem tudunk kilépni, mert mozog, mert fogoly vagyok itt, de ha Jónás a cethal gyomrában tudott imádkozni sikerrel, akkor talán én is. És ez a hit megtartott engem.

A hasonlatra Jézus szava bátorított föl, mert ő maga említette, hogy a hitetlen nemzedéknek nem fog más adatni, csak Jónás jele. Az Emberfia három napig lesz a föld gyomrában, de Isten meghallgatja könyörgését, és nem fogja hagyni hogy a Szentje rothadást lásson (ApCsel). Ezzel a reménységgel tekintünk a nagyszombati sírra, és ezzel a gondolattal és hittel sétálunk temetőink fejfái között. Az élet győzni fog! Ámen.