"Miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben." (1Thessz.2,2)

     Benne van ebben a vallomásban a keresztyénség kulcsa, vagyis az a lehetőség, ami a próbatételekben is megtartja a hitünket. Sokan gondolhatják, hogy a gondviselés úgy kell működjön, hogy amikor baj van, akkor Isten valahogyan megjelenik, és gondoskodik a baj elmúlásáról. Pál apostol azonban egészen másról tesz bizonyságot: szenvedés és bántalmazás érte őket, és ennek ellenére nyertek bátorságot. Nyilván megtapasztalták, hogy a szenvedés és bántalmazás nem árthat nekik. Sőt semmi sem árthat, ha Isten evangéliumát hirdetik. A gályarab prédikátorok tovább vitték a gondolatot, amikor megfogalmazták keserű helyzetükben hitvallásukat: "azt bünteti, kit szeret". Ne féljünk szenvedni az evangéliumért, hiszen Isten velünk van. Ámen.