"Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye." (Zsolt.9,19)

Advent közeleg, és ilyenkor különösképpen hangsúlyossá válik a szabadulás kérdése. Egyre inkább érezzük az emberi tehetetlenséget, és egyre inkább vágyódunk valami csoda után. Amióta létezik ember a földön, azóta megfogalmazódott ez a reménység. Nyomorúság, elesettség és szegénység a bűnbe esett világ termékei. Hiába modernizáltunk, hiába a dúsgazdag társadalom, a fejlődés, az oktatás,  a csillogó városok utcáin ott találjuk a szegényeket és elesetteket. Az optimistább nemzedék mindig kérdőre vonta Jézus szavait, aki azt mondta, hogy szegények mindig lesznek velünk. Igaza volt. A szolidaritás és a jobbítás szándéka csak csepp a tengerben. Mégis nagyon fontos. Fontos, hogy megtanuljuk, és tovább mondjuk a zsoltáros szavait. Fontos, hogy ismételjük és hirdessük a próféta szavait: Nem lesz mindig sötét ott, ahol szorongattatás van ... mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk... Az Ő szavait idézem: a szegényeknek evangélium, örömhír hirdettetik. Van megváltás és van teljes szabadulás, van üdvösség a hívőknek. Hirdesd ezt, és sokan megvigasztalódnak. Ámen.