"Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!" (2Krón. 20,12)

Nem és tudjuk. Két olyan szó, amelyet már apró gyermekkortól kezdődően sokszor használ az ember. Mennyi probléma és eredménytelenség származott már abból, hogy az ember magabiztosságában nemet mondott hol a szeretetteljes szülői, testvéri, baráti, felebaráti útmutatásokra, tanácsokra, hol a Krisztus eligazító vagy hívogató megszólítására. Tudjuk! Nem kell nekünk megmondani mit tegyünk, mert elég értelmesek, okosak, intelligensek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk miként kell élni, dönteni, jövőt tervezni. Milyen ritkán valljuk be: nem tudjuk! Nagyon sokszor csak akkor, amikor már késő vagy elvesztünk az élet megpróbáltatásai között. A makacs és magabiztos Izrael ajkáról is egy ilyen helyzetben hangzik el a segélykérés. Tanuljunk belőle! Ne mondjuk: nem megyünk meghallgatni téged Urunk, mert fáradtak vagyunk, rossz az idő, fontosabb dolgunk van. Ne mondjuk: tudjuk mi, hogy mi kell nekünk! Hanem   ma is együtt álljunk Istenünk elé és kérjük tőle a bölcsességet, a segítséget! Ámen.