"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." (1Jn.3,1a)

     Ritka alkalom, amikor hitkérdésben  a Szentírás emberek felé irányítja figyelmünket. Időnként szükségünk van földi megerősítésre abban, amit a mennyei haza számára teszünk. Ennek az igének azonban nem mi vagyunk a cselekvői, "csupán" haszonélvezői. Tegyük hozzá: nem egyformán éljük meg azt, hogy Isten gyermekeinek neveznek minket. A dacos ellenkezéstől a felelősségteljes háláig széles skálán nyilvánulhat meg válaszunk az elhívásra. Ezért is jó minden reggelt azzal kezdeni, hogy egy pillantással felmérjük, jó nekünk Isten gyermekének lenni? Azután, ha bárki annak nevez napközben, maradéktalanul elfogadhatónak tartjuk? Ha bármi ellene mond, azonnal kérjük Isten segítségét, hiszen "nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át..." Ámen.