"Te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem." (Zsolt.25,5)

Személyes imádságaink kiváltsága az, hogy olyan közvetlen lelki hangnemben és formában történik, mintha az csupán egy kedves, könnyed dialógus avagy beszélgetés volna Istennel. Éppen  ezért az ember sokszor bizonytalan imádságának mivoltában és úgy érzi, hogy talán ő maga nem is tud szépen, szép szavakkal imádkozni. Vannak imádságos kötetek, és az énekeskönyveink végén is olvashatóak imádságok. Azokat olvasva az ember ráébredhet arra, hogy az imádság lényege nem a szavak, hanem sokkal inkább az emberi lélek belső tartalmának megosztása Istennel. Mai igénk zsoltáros imádságának lényege is ezt ragadja meg, és benne érzékelhető az, hogy a zsoltáros személyes vallomása teszi széppé és magasztossá ezt az imádságot. Tegyük mi magunk is imádságainkat lelkünk tálcájára és őszinteséggel kínáljuk fel Istennek a mi Atyánknak. Ámen.