"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." (Jn.6,37)

     Mennyire tud fájni egy-egy emberi kapcsolatunk felbomlása! Amikor a másik egyszer csak azt mondja: vége! Vagy nem is mond semmit, csak nem ír, nem válaszol, nem veszi fel a telefont. Hány órán, napon keresztül rágódunk azon, hogy hol és mit ronthattunk el... Milyen nehéz azután egy új kapcsolatot kezdeni, beengedni valaki mást az életünkbe folytonos gyanakvással, hogy hátha ő is egyszer elhagy. Lám, Isten soha nem küld el, soha nem mondja, hogy nincs tovább, még ha ezerszer megcsaltuk, otthagytuk volna is. Neki nem fáj, hogy minden bűnünkkel szakítunk vele? Ő inkább arról beszél, milyen öröm számára minden visszatérésünk. Legyen ez a nap is az öröm napja! Ámen.