„Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izrael Istene, szabadító!”  (Ézsa.45,15)

Hányszor eljátszodtuk gyermekkorunkban ezt: ott vagy, megvagy ... idő kérdése, de megtalállak. Valóban létezik, mert megvolt, de közben elbújt. Szóval azt szeretem az ősrégi híradásokban, hogy ez a gyermekiesség megjelenik az Istennel kapcsolatban is. Az ember, mint gyermek eljátszadozik a gondolattal. Tudom, hogy ott vagy. Most miért bújtál el? Ebben az a pozitív, hogy tud Isten létezéséről, és ezt nem veti el magától. Az élet látszólag Isten nélküli  (ha van ilyen... mert nincs) részleteit pedig gondolatilag, hitből megoldja. Nem mindig talál választ arra, hogy miért úgy történnek a dolgok, de Isten létét nem tagadja meg. Ez nagyon pozitív. Külön teológiai tézist alkottak a témában: Deus absconditus ... a rejtőzködő Isten. Mintha nem vállalná a felelősséget a kialakult helyzetért. Mintha nem érdekelné, hogy mi történik az emberrel. Érdemes arra figyelni, hogy az, aki bizonyságot tesz egyebet is kijelent: Izrael Istene vagy és szabadító. Lehet hivatkozni erre az imádságunkban a mai napon. Mert az az Isten sok csodában bizonyította, hogy nincs más hatalom. Jézusban pedig igaz szabadítót küldött. Legyen ilyen élményed a mai vasárnapon: ismét megtaláltál, megtaláltalak, maradj velem!  Ámen.