"Uram ... te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén."  (Zsolt.142,6)

Valaki az ismerősök közül lemondta a külföldi utazását kényszer miatt. Azért, mert az a személy, akire vigyázni kell nem számíthat másra.  Az oltalom éppen a barátja által érkezik hozzá. Lehet, hogy napjai vannak, de számít az, hogy valaki elkísérje a másik partig.   Hogy bíztassa, ébressze benne a harmadik kereszten függő gonosztévő bizonyságtételét: emlékezzél meg rólam... Van-e olyan bizalmasunk, aki elkísér a végsőkig? Van-e bennünk annyi erő, hogy elkísérjünk embereket az utolsó órán? Ehhez különleges kegyelem kell. Én hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és az emberek rátalálnak egymásra. Imádkozzunk, hogy legyen társunk, vagy legyen erőnk másokat elkísérni.

Az oltalom, az szószerint azt jelenti, hogy tűzvész esetén is van menedék, hogy valaki vagy valami megvédelmez a bajban.  Isten az, aki oltalom, minden gonosz tűz ellen. A tűz pedig sokszor nem fizikai valóságként van jelen, hanem a lélek szintjén.  A kadaszteri hivatal jegyzi a birtokokat, de az Úré az egész föld.  Semmit sem ér, az Úr tetszése nélkül. Keresse mindenki az Úr akaratát, és bölcsességet nyer. Boldog az ember, aki az Úrtól nyert örökséget. Ámen.