"Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld." (Zsolt 143,6) 

Az elmúlt évek során mi is láthattuk azt a képet, amit itt az imádkozó ember használ. Volt olyan mértékű szárazság, amikor a föld annyira kiszáradt, hogy szinte kiáltott az eső után, mert eső nélkül nem tölti be rendeltetését, nem terem. Az ember sem képes Isten nélkül betölteni rendeltetését, hogy élete gyümölcsöt teremjen, hogy hasznos legyen a körülötte élők számára. Egy kevés esővel, vagy egy ideig eső nélkül még kínlódik a föld, de van az a mértékű eső hiány, ami már terméketlenné teszi. Az ember is elvan egy ideig kevés Isten-kapcsolattal, sőt egy ideig meg tud lenni nélküle is, de van az az állapot, amikor felismeri, hogy Istenhez kell kiáltani, mert másképp nem lehet és nem érdemes élni. Nem kell megvárni ezt az állapotot, hanem lehet és kell imádkozva Isten felé nyújtani kezünket, mert akkor "Záporként hull majd az áldás"(Halleluja ének). Csak így lehetünk ma is Isten áldott eszközei e világban! Ámen.