"Adjatok hálát az urak Urának! Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete." (Zsolt 136,3-4) 

Az élet nagy eseményei általában hálára indítják az embert. A gyermek, ha valami nagy ajándékot kap, amire nagyon vágyott, hálás szívvel ugrik szülei nyakába. Néha úgy tűnik nem tudunk felnőni. Az életet egy monoton, megszokott, sokszor fárasztó napok sorozatának tartjuk. Nagy dolgok ritkán történnek, nagy ajándékot ritkán kapunk. De akkor talán hálásak is vagyunk Atyánknak. Fel kell nőni ahhoz, hogy meglássuk mennyi apró dologért is hálásak kellene legyünk. Néhány éve kórházba kerültem és ott tanultam meg igazán, hogy már azért is hálával tartozom Istennek, hogy lélegezhetek, hogy le tudok szállni az ágyról, láthatom szeretteimet. Erre a szemléletváltásra szükségünk van, így naponként, de ma a hálaadás napján a mi Atyánkhoz futhatunk, hogy elmondjuk: hálát adok Uram, nagy csodákat művelsz életemben és tudom, hogy szereteted örökké tart. Ámen.