"Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!" (Zsolt.24,7)

     A világot akkor régen készületlenül érte Istenfia érkezése. Nem csak a templom kapui, az ősi ajtók maradtak zárva, de még a vendégfogadó házé is. Jézus azonban így is megérkezett. Istállóba, jászolba,  méltatlan körülmények közé, mégis messze földről jöttek hódolni neki. Az ünnep az esztendő rendje szerint feltartóztathatatlanul megérkezik, ha felkészültünk rá, ha nem. Még pár pillanat, és rányílhat szemünk a csodára: a Mindenség Ura érkezik hozzánk. Otthonunk, szívünk méltatlan a fogadására, de ha a kapuk felemelkednek, ha ősi ajtók megnyílnak, ha szívünk kitárul a csoda befogadására, akkor szállást adhatunk a királynak. A bölcsek alázata, a pásztorok örvendezése járja át lelkünket, és tegyen késszé az ünnepre! Ámen.