„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3,16) 

A legismertebb igeszakaszokkal az lehet a probléma, hogy automatikusan elszavaljuk, szinte rutinból egy istentisztelet alatt. Ugyanez van a hitvallásainkkal. Szinte megfosztjuk magunkat a felismerés kalandos élményétől, mert nem igazán gondoljuk végig annak tartalmát. Hadd mondjuk el azt is, hogy mindezek ellenére a liturgikus keret a maga következetességével és állandó formájával közösségmegtartó erőnek bizonyult. Milyen jó lenne azonban elmélyülni egy gondolatban: szereti Isten a világot. Azt a világot szereti, melyet jónak teremtett. A világot szereti, amelyben én is benne vagyok. A világot kívánja megmenteni. Arról szól az evangélium, hogy nem hagyta el egy pillanatra sem a bűnbe esett világot. Adventben a Megváltóért és az igaz Bíróért könyörgünk. Jöjj, népek megváltója! Arra várunk, hogy az isteni ígéretek beteljesedjenek, és végbemenjen a nagy helyreállítás. Most még sokminden nincs rendben, de Isten segítségével bizonyosan meglesz. Ahogyan Ézsaiás írja: a Seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! Jöjj népek Megváltója! Ámen.