„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm. 8,38–39) 

 Nemrég hallottam, hogy az elmúlt húsz évben a megkötött házasságok közel fele válással végződik. Statisztikusok szerint, az okokat nem mindig lehet megindokolni. Nem derül ki, hogy mi választhat el párokat egymástól. Van úgy, hogy egy-egy tragikus haláleset, az ásó, kapa és nagyharang szakaszt el egymás szeretetétől. Máskor viszont éppen az élet, annak bűnei, a hűtlenség, a hiúság, a szenvedélyek. Mindez nem csak a házasságokra igaz. A szülőt és gyermeket az évek, a korszellem is elválaszthatják. A családokat sokszor a távolság, az idegenben vállalt munka. Barátokat, rokonokat, munkatársakat választhat el a karrier, érdekek és versenyhelyzet. Szomszédainktól a magas kerítések és a mély árkok, a találkozás hiánya pedig tovább ront a helyzeten. Hihetünk-e még abban, hogy az elidegenedés Istennel való kapcsolatunkat nem érinti? Néha úgy tűnik, ezen a téren, még a házassági válások arányainál is rosszabbak a mutatók. Egyetlen reménységünk az, hogy, amit az apostol szilárd meggyőződéssel vall, az ma is igaz. Isten szeretetétől, Krisztusban ma sem választhat el senki és semmi. Adjunk hálát érte. Ámen.