"Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!" (Ézs.29,16)

     Mi már tudjuk, amit egyébként nyilván Ézsaiás is tudott: igen, mondhatja! Persze nem az agyag beszél a fazakassal, de a porból vett ember hajlandó az égre tekintve űrt, azaz ürességet látni alkotója helyett. Pedig ha valamikor, hát most igazán saját bőrén tapasztalhatja bárki végtelenül törékeny, sérülékeny voltát, hiszen gyakorlatilag az egész világ próbál elrejtőzni egy parányi részecske elől. Holott gondolhatjuk magunkat Isten kezében biztos helyen lévő, féltett cserépedényeknek, akiket Isten használ gondoskodó szeretettel szép és jó célok érdekében. Ő vigyázza épségünket, egészségünket mindenek előtt és mindenek felett. Ha bármi gondunk, bajunk, félelmünk, kérdésünk van, forduljunk hozzá bizalommal, hiszen többek vagyunk számára alkotásoknál: gyermekeivé tett. Ámen.