"Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába." (2Tim 4,18a)

Az életünk során sok embert ismerünk meg. Vannak, akiket csak futólag ismerünk, vannak, akikkel hosszabb vagy rövidebb időt együtt töltve, közelebbi ismeretségbe kerülünk. Azonban, ahogy a mondás is tartja, lakva ismeri meg az ember a másikat. Az emberekkel együtt töltött idő alatt, pontosabban az eseményekben, amelyeket együtt élünk át eldől, hogy ki az, akire számíthatunk, ki az, akivel szívesen vagyunk együtt, ki az, aki megérdemli a bizalmunkat. Ki az, akire rábízzuk magunkat, átadjuk magunkat neki. Legyünk hálásak barátainkért, szeretteinkért, akik minden élethelyzetben mellettünk állnak. Az ember Istennel is kapcsolatba kerül és bár vannak, akik csak éppen tudnak róla, éppen csak ismerik, de aki együtt él a Krisztussal, aki az élete boldog és boldogtalan pillanataiban is felismeri az Úr jelenvalóságát, az Pál apostolhoz hasonlóan teljes mértékben erre a Krisztusra bízza rá magát. Áldott legyen az Isten, hogy megismerhetjük a Krisztust és látva hatalommal munkálkodó szeretetét életünkben, elmondhatjuk jelen helyzetünkre is: meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól és bevisz az ő mennyei országába. Ámen.