"Aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít…" (2Kor 1,10)

Néhány éve családommal és egy barátom családjával elindultunk az akkori szolgálati helyem, Tamásváralja melletti erdőbe kirándulni. A Hosszúháton kellett végigmenni, hogy a Szarvaskőhöz érkezzünk. Biztos voltam benne, hogy tudom az utat, de eltévedtünk. Egy ideig nem voltam ideges, mert bíztam abban, hogy megtalálom a kivezető utat, de ahogy telt az idő és nem sikerült kijutni, egyre idegesebb és reménytelenebb lettem. Végül kijutottunk, magam sem tudom hogyan, de egy életre meghatározott ez a tapasztalat. Kijutni egy erdőből, egy veszedelmes élethelyzetből nem könnyű, főleg ha telik az idő és nem találjuk, nem látjuk a kiutat. Ilyenkor kell vigyázni arra, hogy ne az idegességnek és a reménytelen gondolatoknak adjunk helyet, hanem az Istenbe vetett reménységünk erős maradjon. Biztassuk magunkat, eddigi tapasztalatainkra is támaszkodva, Isten megszabadít, ahogy eddig is megszabadított. Ámen.