"Kijelentetett az Ő szentjeinek ..., hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek." (Kol.1,26-27)

Nagy várakozás előzte meg a Messiás születését. Próféciák idézése és számítgatások jellemezték a kegyesek és igazak beszélgetéseit. A remény ott volt a szívekben. Isten maga jön megváltani népét, amely annyit szenvedett és nélkülözött. Az nem lehet, hogy nem teljesíti ígéreteit. Úgy súgták egymás fülébe ezt a titkot, mint a legjobb hírt. Meg kell látnunk, hogy a reménység az, ami akkor is megtartotta a hívőket, és ma is ugyanaz tart meg bennünket. A biztos hit, hogy Isten szabadító Isten. Erősödjön ma bennünk ez az érzés.

Pogányoknak neveztettünk akkor, amikor a szentíró az egész emberi világnak való kijelentésről beszélt. Titkot ismertek meg őseink: közöttük van Krisztus. Hogyan épültek e tudás által? Kérdés, hogy ma keresztyénekként vajon nem ugyanolyan pogányok vagyunk-e, mint őseink? A modern pogányság jellemzi korunkat. Képesek vagyunk-e újból meghallani a titkot, és tudunk-e örvendezni e nagy kiváltság láttán? Az igazi reménységet csak ez a tudás képes táplálni. Ámen.