"Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr." (Zsolt 6,10)

Gondolom a mai bizonyságtételt elolvasva hálaadással gondolunk vissza azokra az alkalmakra, amikor mi is elmondhattuk ugyanezt. Imádkoztunk és jött a gyógyulás, megoldódott a gond, elszállt a félelem, jött a megnyugvás. Az Isten közbelépett, megoldódott és mi hálásan megállapítottuk, hogy meghallgatta könyörgésemet az Úr. Elolvasva az egész imádságot kiderül, hogy ez az imádkozó ember akkor jelenti ezt ki, amikor még a baj nem szűnt meg. Halálos veszedelemben van, életét félti, de már tudja, hogy imádságát elfogadta az Úr. Kicsit hasonlít ez ahhoz az élethelyzethez, amikor mentőt hív a beteg ember és már tudja, hogy lesz segítség hamarosan. Már a nyomorúságos helyzetben is könnyebbül a lélek, ébred a remény, hogy jön a segítség, érkezik az Úr szeretettel és hatalommal. Adja a mi Krisztusunk, hogy a nagy világi és személyes nyomorúságok között, így tudjunk esztendő utolsó napján imádkozni. Ámen.