„Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt néked nappal a nap, sem éjjel a hold.” (Zsolt.121,5-6) 

Kedvenc zsoltárom, gyakran idézem áldáskor. A zarándok képe van előttem, aki halad Jeruzsálem fele, látja a halmokat és a különböző istenek oltárait és várja a bíztatást. Vajon ki segít? Az én segítségem az Úrtól van, a Teremtőtől.  A templomba igyekszik, akar találkozni Istennel. Szemeimet a hegyekre emelem ... Aztán a hagyományban megjelenik a papi hang és bíztatás: Az Úr az alkotó, ő nem alszik, nem szunnyad a te őriződ! Érdekes dolog, hogy a napszúrás hazájában megjelenik ez a motívum: még a Nap sem árthat. De tovább menve meghatároz egy olyan dolgot, ami több évszázad múlva kerül a köztudatba: a holdszúrás. Az a jelenség, amit onnan ismerünk, hogy a Hold milyen hatással van a vizekre, tengerekre és ránk is. Ne beszéljünk holdkórosokról, de figyeljük meg, hogy alvásban és egyébben befolyásol bennünket a telehold. Nos, Isten ebben is védelmet ad: nem szúr meg a Nap és a Hold. Mert az ő teremtményei. 

A jobbkéz is érdekes dolog. Valamikor a lovagi korban, a hölgy bal felől állt, mert a jobb kéz arra volt jó, hogy védelmezett. Amikor Isten a jobb kezed felől áll ez azt jelenti, hogy te magad védheted továbbra is magad, mert nincs lefoglalva a jobb karod. Isten oltalmaz téged. Ha tudnánk, hogy milyen védettek vagyunk, nem félnénk semmitől. Ámen.