"Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény." (1Móz.2,7)

      Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék, próbáld meg elképzelni azt a pillanatot, amikor az Úristen a porból alkotott ember orrába lehelte az életet. Képzeld el, hogy te voltál az, akit Isten megformált, téged tartott a kezében (én így képzelem el), amikor közvetlen közelről lehelt. Hiszen benne voltál te is abban a leheletben, ahogy mindannyian benne vagyunk Ádámtól kezdve. Ez a közvetlen közeli, bizalmas kapcsolat nem szűnt meg soha sem Isten és ember között, bár voltak és vannak idők és körülmények, amikor azt gondoljuk mi itt lent, hogy ő csak ott fent van, vagy sehol se. Mi már tudhatjuk, hogy nem csak élőlények, hanem választottak, Isten gyermekei vagyunk. Ajándékok önmagunk, szeretteink, mindenki számára. Hála érte a Mindenhatónak! Ámen.