"Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!" (Jer. 16,20)

 "A homlok erőteljes, a száj finom és lágy, a fénylő kijárat, a szem nyílt és mély, hozzá nem hosszú szakál, nazireus haj, ahogy mindezt megszoktuk. — Százszor így akartam én is, de a vésőm önkéntelen gyűlöletre mélyült, az emberiség pofát tolt elibém..." - mondja a Jézusfaragó ember Nyírő József novellájában. Az alkotó ember, - még a legkiválóbb művész is - csak az éppen aktuális világlátását, az elméletek, a divat, a trendek által megkívánt, elvárt "készítményeit" adhatja a világnak. A vívmányokban és eszközökben, innovatív tárgyainkban formát öltenek az álmok és nagyszerű elképzelések. Önmagunkat is formálva, alakítva száznál is többször próbáltuk megközelíteni az isteni, szellemi nagyságot és kudarcot vallottunk. Hiábavaló próbálkozások, az istenkészítő, a Jézusfaragó ember alkotásai, - akárcsak a novellában az ügyész szerint - bűnjelek csupán. Az akarat, a kiváló terv nem elég, az istenkészítő elméleteink mindig csődöt mondanak. Imádkozzunk, hogy az Élő Isten óvjon a hiábavalóságtól, és Krisztus legyen a mi békességünk. Ámen.