„A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13)

Egy életformává vált számunkra, hogy reggelenként Isten elé állunk. Elolvassuk, hogy mit üzen nekünk, mit tanácsol, mit mond nekünk és rólunk. Ma reggel azon kell elgondolkodnunk, hogy szinte észrevétlenül, talán legtöbbször akaratlanul úgy éljük meg emberi kapcsolatainkat, hogy lenézzük a másik embert.  Jobbnak, igazabbnak gondoljuk magunkat, mint mások. Ne felejtsük el, hogy éppen Isten előtt vagyunk. A többi emberhez viszonyítva látjuk cselekedeteinket, elért eredményeinket, munkálkodásunkat és sokszor érezzük, gondoljuk azt, hogy én különb vagyok, mint más. Ez az érzés, ez a gondolkodás emel gátat ember és ember közzé, e miatt romlanak meg kapcsolatok vagy soha nem verődik híd emberek között. A vámszedő Isten elé állása és szavai, imádsága tehet minket a helyünkre. Csak ebből az alapállásból tudjuk elmondani, amit Pál apostol: a bűnösök közt első vagyok én. (1Tim 1,15) Így válunk kedvessé Isten előtt, hiszen előtte bűn tekintetében egyenlők vagyunk és így kapcsolódhatunk felebarátainkhoz Krisztus szerinti szeretetben. Ámen.