"Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává?" (Jer.2,21)

     Próbál az ember valahogy egyik lábáról a másikra állni, értelmes arcot vágni, miközben fogalma sincs, milyen választ adhatna a feltett kérdésre. Mint a bukásra álló diák, aki épp úgy nem készült az utolsó, mentő felelésre, mint addig egész éven át. Aki Isten kezét elengedi, tanításával, intéseivel nem törődik, azt úgy kapják fel bármely szelek, mint egy falevelet, és maga sem tudhatja, éppen hol teszik le egy-egy pillanatra. Látjuk a világban, hányféle divat és elmélet "hódít" ma, hogy holnap valami új, csillogóbb, izgalmasabb vegye át a helyét. Valójában mind csak az Isten nélküli űrt próbálja kétségbeesetten betölteni az emberek lelkében, hiába. A szakadék szélén álló beleszédül a mélységbe, de ha egy erős kézbe kapaszkodhat, szempillantás alatt elmúlik a veszélyérzet. Isten velünk van ma is, gyermeki bizalommal ajánljuk magunkat oltalmába! Ámen.