"[Az Úrban] ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által." (Ef. 2,22)

    Az "ép testben, ép lélek." - jelszavával rendszerint alaposan kifárasztott a tornatanárunk. Óra után fáradtan élcelődtünk magunk közt és kicsavartuk az ókori szállóige szavait ilyenformán: "ép testben, én ép, hogy élek." Aztán a fáradtságunk pillanatok alatt elmúlt, ha izomlázunk lett, az sem tartott örökké. Felnőtt fejjel viszont sokszor gondoltam hálával egykori tanárom következetességére, ugyanis építőnek és hasznosnak bizonyult a sok fárasztó mozdulatsor. Pál és a többi apostol, az Úr tanítványainak munkája, építő szolgálata, nyomán közösségek, gyülekezetek épülnek és növekednek a hitben. A megfeszített Krisztust hirdetik. A kereszten megtöretett test esetében lehetetlennek tűnik ép testről beszélni és ezzel biztatni a hallgatókat, hogy bízzanak és higgyenek az Úrban. Krisztus feltámadása viszont lehetővé tette, hogy amint az Ő dicsőséges testének temploma megépült, úgy épüljenek hitben, reménységben és szeretetben a hívők. Ma erre buzdít minket is. Épüljünk együtt a Lélek által az Úrban, éljünk benne és éljünk általa. Ámen.