"Te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem." (Zsolt.25,5)

Hogyan vezet Isten az ő Igéjével, Szentlelkével, ihletésével? Milyen lehetőségei vannak az embernek az élet útján? Hogyan találja meg az igaz utat? Olyan kérdések, melyek ma is választ várnak. A zsoltáros egy örök emberi kérdésre kíván választ adni. Tanít arra, amit mindannyian tudunk, hogy zarándokok vagyunk ebben a világban, és gyakran elbizonytalanodunk, gyakran eltévesztjük az irányt. Emberek, tanácsadók, divatos eszmék nem adnak kellő felvilágosítást. Az ember rájön, hogy minden tanács homályos. Ezért imádkozik így: Utaid, Uram, mutasd meg! Csak Isten tudja megmutatni a helyes utat, és csak ő tud vezetni az örökkévalóság útján. Megmutatja a helyes utat, és vezet, mert Ő a mi Pásztorunk. Legyünk ma hálásak azért, hogy általa mindenünk van, vezet az úton. A reménység ne vesszen el belőlünk, mert sokszor megtapasztaltuk már, hogy egyedül Ő szabadíthat meg. Ámen.