"Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn.4,10)

     Ebben a  földi életben semmit sem élhetünk meg a maga tökéletes voltában. Korlátaink határt szabnak nem csupán a térben és időben, de az érzésekben és érzékelésekben is. Ugyanazt a helyzetet más- és másféleképpen éljük meg személyiségünk és pillanatnyi lelkiállapotunk szerint. Mindez mégsem jelenti azt, hogy nem tanulhatnánk, és nem fejlődhetnénk. Nem mondjuk, hogy már elértük volna, de nekifeszülünk az előttünk álló feladatoknak, akadályoknak, bármik legyenek is. Mert tudjuk, hogy azt a szeretetet megélni, amellyel Isten szeret minket, napról-napra teljesebb gyönyörűséget jelenthet. Ezért figyeljük, tanuljuk, gyakoroljuk minden nap a szeretetet. Ez a legfőbb feladatunk ma is. Ámen.