„Az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára!” (Ézs 56,7b)

Nagyon fontos, hogy miért volt szükség Ézsaiás korában erre a jövendölésre. Bátorítani kellett a választott népet arra, hogy őrizzék a jogosságot, cselekedjenek igazságot, és ezt úgy, hogy megtartják a nyugalom napját. (Ézs 57,1-2) A nyugalom napjához pedig, náluk a szombathoz, hozzátartozott a templomba való megjelenés. Ott hangzott a törvény és ott volt a lehetőség a szent helyen való imádkozásra. Fontos ma is ez a jövendölés. Ma, amikor a templomot sokféleképpen nevezik. Van, akinek egy műemlék épület, van, akinek az emlékek helye, mert ott keresztelték, ott konfirmált, ott áldották meg házasságát. Sajnos lehet a templom múzeummá, könyvtárrá, turista nevezetességgé, sőt annyi minden mássá. Le is lehet ma már rombolni, mert nincs rá szükség. Pedig őrizni a jogosságot, igazságot cselekedni csak úgy lehet, ha a templom az Úrral való találkozás szent helye marad számunkra, ahol hangzik az Úr törvénye, a szeretet törvénye, ahol az imádságban megérezzük és átérezzük az Úrral való kapcsolatunk megtartó erejét. Hiszem, hogy ez a prófécia ma a mi bátorításunkra van. Ámen.