"Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef.4,29)

Elképzeltem világunkat a mostani bomlasztó és fölösleges beszédek nélkül. Mennyire más lenne a politika, a futball, a közlekedés, a szomszédi viszony, a családi élet... Mennyire mást mutatna a televízió, írna az újság, terjesztene a világháló... Eltűnne a stressz, okafogyottá válnának az indulatok, talán még a rohanás is szelídülne... Túlságosan is békés, harmonikus lenne minden. Mondhatni, unalmas. Mert mi másért szórnánk tele a környezetünket bomlasztó beszédekkel, ha nem azért, hogy a szavak, mint bombák robbanjanak, zűrzavart keltve? És vajon miért kell mély bölcsességre jutni ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk a csendet és a békét? Legalább próbáljuk meg szavainkat úgy megválogatni, hogy kiengedve áldást hozzanak azokra, akik hallják. Ámen.