„Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Kor 9,10)

Keresztyén életritmusunk szerint, arra is gondolhatnánk, hogy miután a vasárnap megszentelésében, Krisztussal találkozva, lelkileg táplálkoztunk, hitünkben erősödtünk, nekivágunk a hat napi munkának, hogy a földi, számunkra szükséges dolgokat verejtékes munkával megszerezzük. Mielőtt elindulnánk, Isten szava figyelmeztet, hogy a krisztusi életvitelben nem lehet ilyen élesen és határozottan elválasztani a mennyei és földi dolgokat. Az agrikultúrából vett képpel érzékelteti velünk, hogy eledelünk, de vele minden földi vagyonunk, az Úr adománya. Azért fontos ezt tudni, mert abból, amink van, adnunk kell azoknak is, akiknek arra szükségük van. Akkor a korinthusiak adományokat kellett gyűjtsenek a Macedóniában szűkölködő keresztyéneknek. Itt az igazság erre vonatkozik. Az igazság az Úr szerint az, hogy nem lehet, hogy nektek legyen, mások meg szűkölködjenek. Nem kell azonban aggódnunk, mert Isten ad nekünk eleget, hogy abból arra is jusson, ami az Ő tervében benne van, ahová Ő juttatni akar. Adja a mi Urunk, hogy legyen hitünk és szemünk ahhoz, hogy abból, amit ad nekünk, lássuk, hova kell juttatnunk. Ámen.