"De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!" (Zsolt.69,14)

      Egy bajban lévő ember imádságát olvassuk. Az előző versekben elsorolja, mi mindent kell tűrnie, szenvednie. Majd következik a "de". Ez a két betű, vagyis a mögötte álló lélek különbözteti meg a hívőt a hitetlentől. Nem csak Istent látja Dávid (őt nevezi meg szerzőnek a zsoltár felirata), hanem azt is, hogy mikor, minek jön el az ideje. Mert ideje van a bajnak, a próbatételnek is. El kell tűrni, szenvedni anélkül, hogy megtörnénk, belefáradnánk, elvesznénk. Mert a próba után a kegyelem ideje következik. Isten szeretete és hűsége sem nem elfogyatkozó, sem nem távol lévő, de ideje van. Ő hosszútűrő irántunk, ezért hát egy kevés türelemnek bennünk is kell lenni. Ámen.