„Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.” (Mt 6,26a)

Mivel megszoktuk, hogy verítékkel kell enni a kenyerünket, ezért igyekszünk minden reggel, ahogy felébredünk, a dolgaink után nézni. Eszünkbe jut számtalan feladat, felelősség, elvárás, ami - valljuk meg őszintén - aggodalomra ad okot. Igen, ilyenné vált vagy ilyenné változtattuk a világot, a mindennapi életet. Jó lehetőség éppen ezért Jézusra hallgatni. Álljatok meg és nézzétek meg, tekintsetek fel az égi madarakra! Nem a reggeli rohanás közben, hanem megállva és szó szerint. Szárnyalnak szabadon, egy ágon pihenve nézik a tájat, játékosan kergetik egymást és közben fészket is raknak, táplálékot is keresnek, fiókáikat is megetetik. Milyen gondtalan élet, sóhajthatunk. Vajon miért is kell megnézzük őket? Azért, hogy még inkább elkeseredjünk, hogy nekünk soha nem lesz ilyen gond nélküli, szabad, játékos, pihenésekkel teli életünk? Nem, azért, hogy rádöbbenjünk, hogy az életet, amelyről mi is döntünk, másként is lehetne élni. Hiszen éppen erre akarja rávenni, Jézus az embert, mert e példa előtt azt kérdezi: Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? (25b vers) Ne felejtsük el, hogy nem mi tartjuk meg magunkat, hanem a mi mennyei Atyánk gondviselése. Menjünk és éljünk! Ámen.