„Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” (Zsolt 143,8b)

Az érti meg igazán ennek a a kérésnek a súlyát, aki volt már életében elveszve, eltévedve. Egyetlen egyszer én is átéltem egy erdőben, de még ma is torkomban dobog a szívem, ha eszembe jut. Próbálkozik ilyenkor az ember a saját képességeivel megtalálni a kiutat, de ha nem sikerül rettenetes lelkiállapotba kerül. Egy békés erdőben háborgó lélekkel. Jól jön, sőt életmentő ekkor a segítség. Dávid ellenségek elől menekül és kéri az útmutatást. Nekünk is vannak vagy lehetnek ilyen helyzeteink, amikor tanácstalanok vagyunk, elveszettnek érezzük magunkat vagy életveszélyben vagyunk. Kérjük és kapjuk az Úr segítségét, útba igazítását, hogy élhessünk egy háborgó világban békés lélekkel. Ámen.