"Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk." (1Sám.2,2)

Áprily Lajos szintén ezt vallotta ismert versében: végveszélyben ...egyetlen kőszikla megmaradt, az Isten. Az ember csodálattal nézi a távoli hegyeket. Ahogy közeleg hozzájuk még nagyobb tisztelettel figyeli. Ha megadatik, hogy mellettük legyen akkor lélegzetelállító pillanatokat él át. Tiszteletet és csodálatot parancsolnak. Ha pedig felmegy egy hegyre, akkor alázatot is tanul, mert nem könnyű feljutni. Az is igaz, hogyha fentről letekint, akkor minden áldozatért kárpótlást nyer. Ilyen lehet, amikor valakinek istenélménye van. Minden elnémul, eláll a lélegzete is egy pillanatra. Közel van, itt van - és amikor próbálja értékelni a pillanatot, akkor tapasztalja meg, hogy hatalmas. Nem lehet befogni. Mindent betölt. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Akár a levegő. Nem látjuk, de azzal élünk. Hatalmas az Isten. Olyan sok a bizonytalanság és a kétség az életünkben. Mi magunk is valami maradandót, valami biztosat keresünk. Hát ilyen a kőszikla, és ilyen Isten a hívő ember számára. Ő a mi oltalmunk és menedékünk. Ámen.