"Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lk 10,20)

    Az a tapasztalatom, hogy a feltámadás örömhírét az ünnep elteltével azonmód el is felejtjük. Visszatérünk a mindennapi teendőink, feladataink, gondjaink közé. Ez az élet rendje - mondjuk. Ebben a különös "életrendben" egyre kevesebbet beszélünk életünk lelki hasznáról, talán kevésbé is foglalkoztat, mert mint mondani szoktuk: "van bajunk elég". Tény, hogy nem ez az első olyan nemzedék, és talán nem is az utolsó, akinek elsődlegesen a kézzelfogható sikerek számítanak, és leginkább a materiális eredményekért hajt éjt-nappá téve. Amikor Jézus hetvenkét tanítványát párosával elküldte, hogy Isten országát hirdessék a városok és falvak lakóinak, azok is örömmel jelentették az Úrnak, hogy milyen eredményesek és sikeresek voltak a megbizatásban. Jézus a félreértelmezett, téves, ideiglenes sikerélményről a valódi örökkévaló örömre szeretné irányítani ma is a figyelmünket. Ígérete ma is érvényes minden Őbenne és Őáltala újjászületett emberre, nekünk is szól: "Örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." Ámen.