"[Az Úr] ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket…" (Ézs 2,4)

  Ha a történeti feljegyzéseknek hinni lehet, háborús időben az ember igen találékonynak bizonyult minden korban. Hétköznapi, használati eszközeit könnyedén deformálta fegyverekké a keserűség, az indulat minden jelentős felkelés, lázadás idején. "A nyár heves, s a kasza egyenes" - írja Ady. "Ne késsetek, harangok, siessetek csatába..." - vallja a Kormorán arról, hogy miként olvasztják be hadiállapot idején ágyúnak, tölténynek a templomtornyok büszkeségeit. A prófécia által elénk vetített lehetőség utópiának tűnik, mert a feljegyzésekben nem igazán szerepel az, hogy a kardból kaszát, a lándzsákból pedig metszőkéseket kovácsoltak volna. Ahogy az sem, hogy ágyúkból öntöttek volna harangot. Amíg az emberiség társadalmi rétegei, a népek akarnak ítéletet hozni, vagy igazságot tenni, feltehetően továbbra is így lesz. Reményik Sándor írja: „Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni”. Engedni végre, hogy az Úr, a Békesség Fejedelme ítéljen ügyeinkben. Úgy legyen! Ámen.